Pusztai tölgyesek

A pusztai tölgyes az erdőssztyepp utolsó hírmondói, mely Nagykőrös határában terül el.

 Magyarország legnagyobb egybefüggő pusztai tölgyese,

amely Eurázsián 8000 km hosszan kelet-nyugat irányba húzódik, melyet a honfoglaló magyarok nyugat fele haladva végig követtek. Kiterjedése több mint 3000 hektár. Európában egyedülállóan csupán itt maradt fent ez az erdőtípus, amelyet a külterjes legeltetés tartott életben. Ma már európai jelentőségű Natura 2000-es védett terület.

A pusztai tölgyesek száraz homoktalajon alakultak ki, amelyeket zárt és nyílt homokpusztagyepek mozaikolnak, üdébb, nedvesebb területeken gyöngyvirágos tölgyeseket alakítva ki. A nyílt homoki tölgyesek, mert így is lehet nevezni a pusztai tölgyeseket, jelentős sztyepp növényzettel rendelkeznek. Fő karakterfaja a kocsányos tölgy, amely az Uráltól nyugatra elterülő rész legfőbb fafaja. Az alsó lombkoronaszintet a fehér nyár és a szürkenyár adja, mellette nyomokban a mezei juhar is megtalálható. A cserjeszint nagyon gazdag fajokban, mint pl. a csíkos kecskerágó, a közönséges fagyal vagy a varjútövis. Az

Alföldön nagyon ritkának számító

 bársonyos tüdőfű, a védett nagyezerjófű és a közönséges méreggyilok is részét képezik ennek a gyönyörű vegetációnak. A homokpusztagyepek jellemző növényei is megjelennek itt, mint a homoki árvalányhaj, a báránypirosító vagy a védett homoki vértő, de közöttük a legértékesebb és fokozottan védett a tartós szegfű.

Az állatvilága kifejezetten gazdag. Olyan fajok fordulnak elő egy élőhelyen, amelyek máshol sohasem. Ilyen a nagy hőscincér és a homoki cicindéla, vagy az óriás tőrösdarász,