Pálfája

A Pálfája-erdő a nyugalom szigete a város nyugati határában. Sziget, mert telkek, kertek veszik körül, de így is méltó figyelmünkre, hiszen egyben Natura 2000-es terület is.

Az Alföld természeti képe – jórészt az ember hatására – rengeteget változott, mára kultúrtáj lett az anno vízjárta területekkel, erdős sztyeppel leírható vidék. Az egykor Belső-Ázsiától a Kárpát-medencéig tartó nyolcezer kilométer széles erdőssztyepp növényzeti zóna mára szinte teljesen eltűnt. Ennek több oka is van hazánkban: a talajvízszint jelentős alászállása, a túltartott vadállomány, az erdőirtás és főleg az alföldi fásítás tarvágásos-ültetvényes módszere. A pusztai tölgyesek ezért napjainkra nem csak

a legritkább, de a legveszélyeztetettebb erdőtípusok

közé tartoznak. Ráadásul két eltérő arcuk van: a mélyebb, üdébb részeken gyöngyvirágos, míg a szárazabb „magaslatokon” pusztai tölgyes fejlődött ki. Így az erdők és a gyepek élővilága is megjelenik, innen az igen jelentős sokfélesége az itteni élővilágnak.

Ha felfedezőútra indulunk a kirándulóerdőben, akkor ebben két kijelölt út, tanösvény is segít, egy gyalogos és egy kerékpáros. A parkolónál játszótér, asztalok és padok fogadnak a gyönyörű tisztáson. A rét után pár perc elteltével a hely híres famatuzsáleme, a névadó Pál fája köszönt minket, mely egy óriásra nőtt kocsányos tölgy. A helyiek 400-500 évesnek vélik, a tudomány bő kétszáz évesnek tartja

a tekintélyes, majd 6 méteres körméretű törzsű fát.

A napfényben gazdag tölgyerdő cserjeszintje is gazdag: kökény, egybibés galagonya, fagyal, csíkos kecskerágó, fekete bodza, hamvas szederbokrok díszlenek mindenfelé. A ligetes erdő kisebb-nagyobb tisztásain homoki gyep növényzete tarkállik: a tartós szegfű vagy a homoki nőszirom, a homoki kikerics, a fekete kökörcsin, a homoki cickafark, a hegyi gamandor és a homoki árvalányhaj.

Az erdőben feltűnően sok a holtfa, amelyek az idősebb homoki tölgyesek fontos élőhelyei. Ezekben a száradó, illetve korhadó fákban fejlődik ki az orrszarvú bogár, a szarvasbogár, a nagy hőscincér és a pompás virágbogár lárvája. A száraz fatörzsekben gyakran fészkel a félelmetesen szép, kék fadongó. De láthatunk itt kis szerencsével őzet, illetve vaddisznótúrásokat, de él itt még nyest, pele és denevér is. Nem véletlenül járják a madarászok e tájat, hiszen szalakóta, búbos banka, harkályok laknak és táplálkoznak itt. A tölgyesekre jellemzően a gombák sokszínű világa. Nemcsak a holtfák lebontásában szerepet játszó fajok, de esők után a kalapos gombák is nagy számban díszítik az erdő, mező talaját.

Erdő- és kerékpártúrák, famatuzsálemek, tarka virágok és dalos madarak várják a látogatót a Pálfája Parkerdőben, ahol

garantált a természetközeli kikapcsolódás

minden korosztálynak. Ismerjék meg városunk eme hírességét, mely egyedülálló nem csupán hazánkban, de az „öreg kontinensen” is.