Famatuzsálemek Nagykőrös határában

Az „ereklyeként ránk maradt ősi fák védelmét” már gróf Széchenyi István is szorgalmazta „ledöntvén a százados csert, csak századok adhatják azt ismét tökéletes épségben vissza”. A nevezetes és különleges növekedésű,

ritka fák országos összeírására és védelmére

Illés Nándor tett javaslatot 1897-ben. Ezt a munkát Lengyel Bálint (1897), Kaán Károly (1931), Rapics Raymund (1929) kezdték el. Bartha Dénes (1944), a Soproni Egyetem tanszékvezető tanára hatalmas munkabírással az ország szinte összes famatuzsálemét felmérte.

A nagykőrösi erdőben található jelfák felmérését először 1933. június 15-én tartott bejáráson végezték el Dezső Kázmér polgármester vezetésével. Jelen volt dr. Szabó Ambrus tanácsnok, Simonfy Ákos erdőtanácsos és Nagy Lajos közigazgatási gyakornok. Ezen bejáráson 15 jelfát neveztek el, az elnevezések korabeli jegyzőkönyvekből kitűnnek. A természeti emlékként fenntartani kívánt jelfák összeírását 1934. május 31-én folytatták. Így összesen 25 olyan jelfát találtak, melyeknek „természeti értékként való fenntartása kívánatos volna”.

Dezső Kázmér polgármester személyében a természetért rajongó és tenni akaró nagykőrösi polgármestert ismerhettünk meg. Hatvanhat évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy 2000 elején a Nagykőrösi Erdőbirtokossági Társulat januári ülésén újra felvetődjön a régi jelfák védelme, számbavétele, valamint új fák kijelölése és azok olyan nagykőrösi polgárokról való elnevezése, akik kiemelkedő munkájukkal

öregbítették Nagykőrös jó hírnevét.

A város határában található 34 jelfa, mely elsősorban tölgy, illetve a Kőrös-ér és Gógány-ér mentén kőris fajok közé sorolhatók. A város címerfájának, a kőrisnek 2000 óta 20 különböző, az országban őshonos fajtájából álló fasor létesült a Toldi Miklós Élelmiszeripari Technikum, Szakképző Iskola és Kollégiumban, azzal a céllal, hogy ez legyen

az ország legteljesebb kőrisfa gyűjteménye.

A gyűjtemény szerepel a Nagykőrösi Települési Értéktárba felvett nemzeti értékek nyilvántartásában. Ezek a fák még évtizedek múlva is magasra nyúlva emlékeztetik a jövő nemzedékeit a természet szépségére és őrzésére.